Futó-tűzló

Egy ideje nem volt bejegyzés, de ez nem azt jelenti, hogy leálltam. Facebookon és Instán azért igyekszem rendszeresebben életjelet adni. Elfoglaltak egyéb történések, események, mint mindenki mást is, gondolom. Nem csak évszakot váltottunk... "Kedvenc" kifejezésem mostanság a turbulens időket élünk. Ami igaz, és igencsak leíró, de ha annyi felest kéne innom, ahányszor hallom, biztos, hogy előbb látnám Zacher doktor urat, mint amúgy... (Akinek innen is üzenem, hogy írtam neki, több platformon is, ha tud, válaszoljon! Ha valaki ismeri, szóljon neki légyszi!😁) 

A kínai horoszkóp meg nem viccel, ez a tűzló éve, ami a hagyományos hiedelmek szerint különösen erős, intenzív energiájú időszak. Gyakran mondják, hogy: sok változás, fordulat történik (egyéni és társadalmi szinten is); erősödik a szenvedély, lendület, kockázatvállalás; könnyebben jöhetnek konfliktusok, hirtelen döntések; „túl sok minden történik egyszerre” érzés. Van aki hisz ezekben, van aki nem, én hol így, hol úgy, de ez eddig szerintem telitalálat... Én ráadásul még bika is vagyok, amúgy is hajlamosabb ön-turbulenciák generálására, szóval az ég óvjon mindannyiunkat! A szenvedély, lendület mondjuk jöhet, itt a tavasz, dagad a kedv!

Ónodi Eszter Interjú

Ahogy azt már tudhatjátok, láthatjátok, a blogom célja, hogy motiváljak embereket, és saját magamat is, mert a futásban olyan szentgrálra leltem, amit életem végéig szeretnék őrizni. Legnagyobb örömömre, kaptam is már olyan üzenetet, hogy pár embernek tetszik, szeretik, olvassák, de még ennél is nagyobb öröm, olyat is, hogy miattam merészkedtek ki, és futnak azóta is. Ezzel már teljesen el is értem a célom, remélem egyre többen leszünk, akik futunk a gondolattól! 😊

Aztán az jutott eszembe, ha én így tudok motiválni, akkor ismertebb emberek mennyire tudhatnak... Engem például szoktak. Nagyon is! Valahányszor meglátok egy posztot, sztorit ismert, általam kedvelt, követett emberekről, virtuálisan összepacsizom velük, hogy egy klubba tartozunk! 😄 És egyből furdal a kíváncsiság, és beszélnék velük, hogy de ők hogy, meg mióta és miért... Kár, hogy ezt nem tehetjük meg. Vagy mégis? Végül is ők is emberek, akiknek ez a hobbijuk, lehet, hogy szívesen mesélnek erről is. Szóval arra a bátor elhatározásra jutottam, hogy nincs mit veszteni, ráírok egy-két ilyen emberre, és meglátjuk hogyan reagálnak. 

Az egyik kiszemeltem Ónodi Eszter volt, akit a Meseautó és Valami Amerika óta, Aranyéleten át, de a színházon keresztül is, pl. Nyílt tárgyalás, követek és nagyon kedvelek, és tudtam róla, hogy fut, csak elfelejtettem. Mígnem a Problémát nézve eszembe jutott, és rögvest írtam is neki. Nagyon kedves volt, és meglepetésemre igen csak kiugrasztott a komfort zónámból, amikor azt kérte, ne írásban legyen, hanem szóban, telefonon. Minden erőmet összeszedve megpróbáltam magamból előcsalogatni a (legalább temus) Kadarkai Endrét, és végül egy kellemeset beszélgetve sok mindent megtudtam Eszterről, a futás kapcsán is. 

Például, hogy neki se döccenő mentesen indult, vagy hogy ő sem kerget elérhetetlen célokat, csak fut, mert szereti, mert feltölti. Ő is van, hogy pont egy gondolatért fut. 😊 Na meg az egészségéért. 💚

Eszternek ezúton is köszönöm még egyszer az interjút, ti pedig fogadjátok szeretettel!

NN City Run 2026 - 5k Check Point

Tavaly, az NN City 5 kilométeres versenyével indult minden igazán. A magamhoz képest "komolyabb" futás már 2025 év elején, de a versenyek eufóriájával ott ismerkedtem meg. Utána még 9 verseny követte, de lássuk, mit írtam tavaly az NN-ről:

Az ELSŐ, különleges, megmásíthatatlan, bizonyos szempontból utolérhetetlen! Ez volt az NN City Run. Nekem az az 5 km akkor olyan volt, mintha most mennék egy félmaratonra. Verseny előtt rettenetesen ideges voltam, de mintha az életem múlna rajta, mintha valami nagy vizsgára készülnék, borzasztó volt. El is gondolkodtam, hogy kell ez nekem? Miért is teszem ezt magammal? De közben meg éreztem, hogy muszáj kipróbálnom, és eljött az ideje, oda merek már állni. Végig úgy éreztem, hogy mindenki látja és tudja, hogy nekem ez az első, és hogy teljesen el vagyok veszve...

Post-race Blues

Tudom, nagyon divatos ma már, hogy lépten-nyomon mindenre mindenféle címkét aggatunk, de érdekességképp gondoltam írok erről... 

Nagyon sokféle blues létezik (magyarul lehangoltság), az élet majdnem minden területére, eseményére, érzésére... A teljesség igénye nélkül: 

A munkától többször is lehet, egyetértek...😅

41. Telekom Vivicitta Félmaraton

Ezt jól megVivicittáltuk! 

Figyelem! Terjedelmes, maratoni félmaratoni poszt következik a szubjektív megéléseimről, nééémi körítéssel. Akit csak a félmaraton beszámoló érdekel, az görgessen lejjebb. Aki marad, az tartson velem!

Azt se tudom, honnan kezdjem... Akit érdekel hogy kezdődött minden, ami futás, itt olvashat róla(m). Most csak tavaly április 12-ig ugranék vissza. Életem második versenye (a tavalyi 'versenyekről' bővebben itt) volt a Vivicitta, ahol már nagy bátran 7 km-en indultam, az előző NN City 5 km után. De már akkor arra gondoltam, bárcsak már a nagyokkal mehetnék, a főnapon, vasárnap, amit már Vivicittának hívnak, mert a 7 km, hivatalosan Midicitta. Kevésnek, picinek éreztem akkor. Ma már máshogy gondolom. És vicces, hogy ehhez két dolog kellett: 

Hírek a Futok a gondolattól háza tájáról...

Lezajlott az első Futok a Gondolattól egyszemélyes edzőtábor. 😄Február 23 és március 1 között. Teltház volt, hiszen én, teljes valómban, és odaadásommal jelen voltam...😏Történt ugyanis, hogy uramat a munka elszólította pár napra, és mivel idén egy picit több szabim van, mint szokott, nem teketóriáztam, kivettem az egész hetet. Az első terv az volt, hogy kipróbálom milyen egy hétig minden nap futni. Aztán rájöttem, hogy a szabik ritkák és értékesek, így baráti látogatásokkal tűzdelt edzőtábor lett belőle. És az egyik legjobban töltött szabim! Amihez se utazni, se semmi különösebb felhajtás nem kellett.😊 

A 7 nap alatt 7 futás kihívás így még később teljesíthető lesz, mindenképp szeretném! 😁

Futok a gondolattól

Februárt záró statisztikai bejegyzést tervezek írni már egy ideje, de ez most előbb idetolakodott. És ez, azt hiszem, sokkal fontosabb...

Elfelejtettem...

A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...

Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...

Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?