Futok a gondolattól

Februárt záró statisztikai bejegyzést tervezek írni már egy ideje, de ez most előbb idetolakodott. És ez, azt hiszem, sokkal fontosabb...

Elfelejtettem...

A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...

Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...

Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?

Cipő X-Faktor

Egy újabb kis mérföldkőhöz értem a futókarrieremben -kalandozásaimban, végre ugyanis engem is bemértek... Na nem, nem olyan gyorsan szaladgáltam, hogy a traffipax rajtakapott volna (sajnos ott még nem tartok), hanem elodáztuk kissé a karácsonyt, azaz végre részt vettünk egy számítógépes lábállás-diagnosztikán, és új cipőt is vettünk! 😍

Ez lett volna a karácsonyi ajándékunk, de végül most került rá sor, én azonban nem bánom, mert minden csillagzat a helyén volt, hogy tökéletes első ilyen élményben legyen részünk! Annyit versenyeztem tavaly, hogy a Spurinál aranykártyás lettem, így a 10% kedvezmény miatt oda mentünk, na meg mert ők vannak hozzánk a legközelebb, és eddig is csak jókat hallottam róluk. Ezt csak megerősíteni tudom, profik voltak és kedvesek! Mindennel együtt 40-50 perc alatt megvoltunk mindketten.

Random dömping

Mindig fejemben van - legtöbbször futás közben -, hogy miről is kéne írni, aztán rendre elfelejtődnek, megkopnak. Most több dolog is összejött, de mivel egyenként nem érdemes rájuk egy teljes poszt, így most ilyen dömping szerűen rátok öntöm. Remélem nem bánjátok! 😁

Hol is kezdjem... 

Ne csak fussatok bolondok!

 

Aki szeret futni, nos az szeret futni. Ebben vita nincs. Az viszont már nem feltétlen igaz, hogy aki szeret futni, az szeret erősíteni is. Pedig sokszor jöhet velünk szembe olyan cikk, videó, vélemény, hogy mennyire fontos erősíteni. Sőt, a tudomány mai állása szerint, már olyan nézetek is vannak, hogy bár a kardió és erősítés együttesen a legjobb, de ha csak egyet lehetne választani hátralévő életünkre, akkor jobban tennék, ha az erősítést választanánk. 

Ennek egyszerű oka, hogy ahogy öregszünk, az a fránya izomtömeg természetes úton csökken. Az izom fontos az anyagcsere, a mobilitás, a mindennapi funkciók és a sérülésmegelőzés szempontjából. A kardió önmagában nem épít jelentős izomtömeget, inkább kalóriát éget, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy javítja a szív-érrendszeri állóképességet. A csontokat viszont inkább részben terheli, míg az erősítés serkenti a csontépítést. Az időseknél ez sokszor az életet jelentheti! Vagy el sem esnek, vagy ha el is esnek, nem feltétlen törés a vége...

Szumma szummárum 2025

Kicsit megkésve, de elkésve még talán nem vagyok az év végi összegzéssel. Ám mielőtt belevágnék, friss élményből merítve, álljon itt ez motiváció gyanánt saját magam, és mindenki más számára is, aki szeretné: Télen (és az extrém melegben nyáron) nincs olyan, hogy jól sikerült, vagy rosszul sikerült futás, CSAK FUTÁS van. Számomra már az siker, ha rávettem magam, és látom a leheletem több, mint 5 percig... Természetesen nem muszáj egyetérteni, de én a metsző, jeges szélből hazatérve erre jutottam, és ettől jobban érzem magam.

És tudom, nem a számok a fontosak, de valahol mégis csak segíthetnek azok is jobban érezni magunkat, motiválódni, vagy csak nyomon követni a fejlődést, az éveket, stb. Szóval lássuk mit sikerült összefutkároznom 2025-ben...

Száguldás, verseny, szeretem

Korábban ígértem egy beszámolót a versenyekről. Mert voltam idén páron. Összes 10-en. Idén kezdtem, de azonnal elkapott a gépszíj. Ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam, természetesen nem baj, ha valaki nem jár, és nem is akar versenyekre járni, de szerintem egyszer mindenkinek, aki fut, érdemes kipróbálnia, belekóstolni a hangulatába, mert hátha mégis kiderül, hogy nem is olyan rossz... Az én célom, nyílván nem a győzelem volt, és nem is az lesz soha. A legelső célom az volt, hogy ne vigyen el a busz... 😅 Bevallom, még féltem is... Sőt, amikor először olvastam, hogy aki túllépi a megadott szintidőt annak a záróbuszra fel kell szállnia, rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be - olyan ijesztőnek találtam, hogy még azzal is álmodtam, hogy jön utánam egy ezeréves rozsdás selejtes csotrogány, és tátogatja a száját, mint a Reszkessetek betörőkben a kazán. Aztán persze megérkezett a pofa be, roló le érzés hozzám is, egyrészt, mert amúgy eddig még soha nem láttam ezt a buszt, sőt, rutinos futó ismerőseim is mondták, hogy nem is tudják, létezik-e, plusz azért a legtöbb esetben tényleg kényelmesen ráhagynak időt a szintidőre, és hát minél többet fut az ember, annál jobban javul a tempója, így legalább ez is motivál.

„Marad a zene, meg marad a fény”

Kép forrás

Zene nélkül mit érek én?! Tettem fel magamnak a kérdést, amikor a fülhallgatóm volt oly' kedves, és a tervezett távom kb. felénél lemerült... Amióta csak futok tartottam ettől a pillanattól, mert azt gondoltam, hogy nem tudok zene nélkül futni. Utálom a saját lihegésem hangját, és mindig úgy érzem, hogy csak a zene adhat erőt, és mindent lebíró akaratot... Hát most végre kiderült mi az igazság...

És nagyon örülök végül, hogy így alakult, mert rájöttem, hogy nem csak tudok, de bizonyos idő elteltével még szeretek is így futni. A füles rajtam maradt, különben lefagyott volna a fülem, így a lihegésemet csak tompán, inkább belülről hallottam, ami nem volt zavaró, és amint kényelmesen elhelyezkedtem a gondolataim szárnyán, meg kellett állapítanom, hogy nem is rossz! Persze, mit csinál egy blogger, rögtön elkezdtem fogalmazni magamnak ezt a bejegyzést, ami kitűnő időtöltés, csak tudnám miért mindig jobb az, ott, akkor a fejemben, mint utána, amit leírok... Arról nem beszélve, hogy kevésbé balesetveszélyes így futni. Bevallom, én nagyon szeretem hangosan hallgatni a zenét, nagy, zajszűrős fejhallgatóval, és szerencsére ugyan nagyon ritkán, de előfordulnak ebből kissé necces helyzetek biciklisekkel, autósokkal, rolleresekkel... Nyugi, azért mindig vigyázok magamra, meg azért arra figyelek, hogy minimálba' halljak.